Ünnep „az utcák profán zajában”. Mióta állítunk köztéri karácsonyfát?
„Sohasem gondoltuk, hogy az utcák profán zajába be lehet iktatni a karácsonyi hangulat teljes szépségét, amíg a Mindenki karácsonyfája fel nem gyúlt Kolozsvár utcáján is” – írta 1928-ban a Keleti Újság. A városok főterén felállított karácsonyfa manapság annyira természetessé vált, hogy alig észleljük a karácsonyi vásárok, mint amilyen az idei kolozsvári, díszes forgatagát. Cikkemben azt vizsgálom, hogyan került a polgári lakások ünnepi dísze az utcákra, és hogyan terjedt el a köztéri karácsonyfa-állítás Erdélyben is.
A karácsonyfa története valójában a köztereken kezdődött, a feldíszített örökzöld csak később költözött be a lakásokba, hogy az I. világháború környékén újra megjelenjen a városok terein. A középkori keresztény Európában a karácsonyfa a bibliai játékok kelléke volt. Nick Page „Karácsony – Tradíciók, tények és totális tévhitek” című könyvében említi, hogy a 14-15. században december 24-én, Ádám és Éva napján, a helyi céhek bibliai történeteket dramatizáltak, amelyben a Paradicsomból való kiűzetést is megjelenítették. Ehhez a díszítéshez örökzöld fára almákat akasztottak. A színjáték feledésbe merült, de a feldíszített fa megmaradt a hagyományban.
Az első írásos feljegyzés az „őskarácsonyfáról” 1510-ből származik Rigából, ahol a Feketefejűek Testvérisége nevű kereskedőcéh az év végi szokásként papírrózsákkal díszítette fel a fát, táncoltak és énekeltek körülötte, majd felgyújtották azt. A rigaiak büszkén hirdetik, hogy ez az első köztéri feldíszített fa, amiről írásos emlék maradt fenn.
Erdélybe a karácsonyfa-állítást a szász közösségek hozták magukkal, és a 19. század végére már széles körben elterjedt. Eleinte templomokban és iskolákban állították fel a fákat, majd fokozatosan bekerültek a szász polgárság otthonaiba is. Pozsony Ferenc néprajzkutató említi, hogy 1837-ben Nagykapuson, valamint 1889-ben Keresztényfalván állították fel a fákat, ahol az iskolás gyermekek karácsonyi műsorokat adtak elő a díszes fa mellett. Az I. világháború utáni években sok faluban gyűjtéseket szerveztek a fák díszítésére és a gyermekek megajándékozására.
Az amerikai és német hagyomány szerint a közös karácsonyfák állítása a jótékonykodásra is összpontosított. Nick Page említi például Freiburg Szentlélek-kórházát, ahol 1419-ben állítottak fel fát, amely almával és mézeskaláccsal volt díszítve. 1815-ben Wilhelm Hoffmann, egy weimari könyvkereskedő, a boltja előtt állított fát, hogy meglepje a szegény gyermekeket. Az I. világháború alatt a társadalmi intézkedések iránti igény különösen megnövekedett, így 1924-ben Alexander Wessel evangélikus lelkész Weimarban „mindenki karácsonyfáját” állított fel.
A „mindenki karácsonyfája” mozgalom nem Németországból, hanem amerikai közvetítéssel érkezett Erdélybe és Magyarországra is. „Amerika termelte ki magából a mindenki karácsonyfája gondolatát” – írta Trefán Leonárd, erdélyi ferences szerzetes 1933-ban. Ez a népszerűség erősítette a társadalmi összetartást, különösen azok körében, akiknek nem volt saját otthonuk. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum 2017-es kiállításán számos karácsonyhoz kapcsolódó archív fotó között találtam Kolozsvár első köztéri karácsonyfáját ábrázoló képeslapot is.
A kezdeményezés Magyarországon Slachta Margit, a női jogokért küzdő politikus és szerzetes által terjedt el, ahol a Szociális Missziótársulat helyi szervezetei koordinálták az adománygyűjtést és a fák felállítását a rászorulók megajándékozására. A Magyar Nemzeti Múzeum szerint Slachta Margit az 1927-es kanadai és amerikai körútjáról tért haza, amikor a mozgalmat elindította. Az amerikai köztéri karácsonyfákat villanyégőkkel díszítették, és az első ilyen gyakorlatra a New York-i Madison Square Parkban került sor 1912 decemberében.
A kolozsvári „mindenki karácsonyfáját” 1928-ban állították fel, öt helyszínen a város különböző pontjain. A kivitelezés hátterében a későbbi nőszövetségi elnök, gróf Bethlen Györgyné Jósika Paula állt, aki a szociális missziós nővérekkel együtt szervezte az eseményt. Az ünnepély folyamán különféle édességeket és gyümölcsöket osztottak szét a résztvevők között.
A Szociális Missió Társulat 1908-ban alakult meg, és célja a nővédelem volt. Az 1910-es években számos erdélyi városban működtek, és a mozgalom fokozatosan terjedt, különösen a „mindenki karácsonyfája” törekvéseknek köszönhetően. A 20-as évek végén több városban is beszámoltak a karácsonyfa-állításról. Temesváron például 1929-ben a karácsony estéjén gyertyákkal díszített fát állítottak fel. Akkor az ajándékok gyűjtése a város lakóitól történt, és az ünnepségekbe mindenkit bevontak, aki nem rendelkezett saját karácsonyfával.
Az 1940-es évek pendítése a háború utáni években is megmaradt, azzal az üzenettel, hogy a karácsonyfa nem csupán materiális ajándékot jelent, hanem a közösség összetartásának is szimbóluma. Az 1942-es évben a budapesti székely lányok karácsonyfájának állítása, mely színes fényeivel és ajándékcsomagjaival volt meghirdetve, a közösség támogatásának jelentőségét hangsúlyozta. A Kárpátoktól délre is hasonló kezdeményezések zajlottak, például menekültek karácsonyfájának állítása a fővárosban.
Az 1950-es években a „mindenki karácsonyfája” mozgalom elavult, a kapitalista szokásként való kritikája azt jelezte, hogy a társadalom fejlődése révén már senkinek nincs szüksége alamizsnára. A köztéri karácsonyfák azonban a mai napig megmaradtak, továbbra is a közösség összetartozását képviselik, különösen a gyerekek megajándékozása által.
Forrás: telex.hu/transtelex/2025/12/24/mindenki-karacsonyfaja-erdely
