A csodarabbi és a hamis milliók: A 1925-ös koronahamisítási botrány
A történet kezdetén Reb Sájele Steiner, a jeles haszid rabbi személye áll, aki Bodrogkeresztúr sírján keresztül immár több mint egy évszázada vonzza az ortodox zsidó zarándokokat. Reb Sájele életrajza izgalmas fordulatokat tartogat, hiszen nem sokon múlt, hogy ő legyen az első Steiner Olaszliszkán a Friedländer dinasztia rebbéi után. Azonban az 1925-ös koronahamisítási botrány előzményei és kimenetele révén inkább Bodrogkeresztúrba került, ami megint csak növelte a történet komplexitását.
Az ügyről való tudósítások nem voltak éppen megbízhatóak. 1925 szeptember elején a helyi és országos lapok egyaránt tele voltak a „csodarabbi” és a „millió koronás” kifejezésekkel, azonban a valódi események rekonstruálása nehezen ment. A hamis egymillió koronás bankjegyek Sátoraljaújhelyen kerültek elő, ahol Friedländer Sámuel, a rabbi fia, banki ügyletet intézett, amikor a helyi postahivatalban állítása szerint hamis bankjeggyel próbálkozott.
Az ügy kibővült, amikor további hamis bankjegyek bukkantak fel, és a nyomozók a csendőrök segítségével akcióba léptek. Friedländer Sámuelt hamarosan Budapesten fogták el, miközben apja gyógykezelésére kísérte őt. A letartóztatás során a rabbi fia nehezen viselte a fogvatartás tényét, és végül beismerte, hogy zsidórokona, Friedländer Frigyes bátorította a hamisítványok terjesztésére.
A vizsgálat során a rendőrök az egész Friedländer családot meglátogatták. A házkutatáskor nem találtak hamis bankjegyeket, ám a rabbi fiának, Chájimnak, komoly gyanúja támadt, hogy a család többi tagjának is tudnia kellett a hamisítványok hollétéről. Sőt, Chájim tudta, hogy az apjának semmi köze a pénzhez, és ő maga és testvérei pókerasztala mögött álltak a bűncselekmények.
Friedländer Frigyes vallomása során elárulta, hogy kapcsolatban állt a hírhedt hamisítóval, Weingarten Jeromossal, akinek nevéhez számos bűncselekmény fűződik, és aki a háború utáni kaotikus időszakban számos hamisítással foglalkozott. Az ügy igazságügyi vizsgálat során számos további érintett is szóba került, köztük Halpert Jenő, akit a hamis bankjegyek terjesztésével hoztak kapcsolatba.
A cefet pénzhamisítás ügyének vizsgálata durván felgyorsult, miután a nyomozók bőröndökben találtak hamis bankjegyeket és részvényeket. A bőröndben található feljegyzések fontos információkat tartalmaztak, így a vizsgálati eljárások kiterjedtek a budapesti alvilág nagyobb részére, beleértve a Szathmáry és a Schnell nyomozókat is.
Az ügy kimenetele drámai volt: Friedländer Frigyes végül hat év börtönbüntetést kapott, míg Sámuel két évet kapott. Az általuk terjesztett bankjegyek sohasem kerültek elő, és a botrány következményeként a Friedländer család több tagját felmentették, így Friedländer Hermannot és Chájimot is.
Ez a botrány nemcsak a pénzügyi visszaélésekra világított rá, hanem a társadalmi előítéletek és a sajtó manipulálásának hatásaira is, amelyek a korabeli Magyarország szövetét alakították. Az antiszemita sajtó viszont a hírversenyt kihasználva inkább a frankhamisítással kapcsolatos újabb fejleményekre koncentrált, ami megint csak rávilágított arra, hogy az ellenségkép formálása hogyan befolyásolhatja a közbeszédet.
