2028-ig fékezi a magyar gazdaságot az alacsonyabb inflációs cél, de hosszú távon megéri
A Magyar Nemzeti Bank kedden 5,5 százalékon hagyta az alapkamatot, és bejelentette azt is, hogy 3 százalékról 2,5 százalékra csökkenti középtávú inflációs célját, amely 2028-tól lép hatályba.
A jegybank indoklása szerint a 2,5 százalékos cél közelebb van az euróövezeti és a regionális gyakorlathoz, és az alacsonyabb inflációs cél „támogatja az euróbevezetési feltételek teljesítését is”.
A döntés hátteréről szóló jegybanki elemzés megjegyzi, hogy amikor a környékbeli országok árszínvonala az eurózóna 70 százaléka körül volt – ahol a hazai szint most áll –, akkor már 3 százaléknál alacsonyabb inflációs célokat követtek.
Csehország 2010-ben vezette be a 2 százalékos célt, Lengyelország és Románia pedig a 2,5 százalékosat 2004-ben, illetve 2013-ban. A maradék két, eurót nem használó uniós tag közül – összesen hat ilyen ország van – Svédország 1995-ben állt át 2 százalékos inflációs célra. Dániának hivatalosan nincs ilyen célja, a gyakorlatban viszont ez szintén 2 százalék, mivel a dán korona árfolyamát 1982 óta az euróhoz rögzítik.
Az euró esetében gyakorlatilag az 1999-es bevezetése óta 2 százalékos az inflációs cél.
A 2006 és 2025 közötti húsz évben Magyarországon és Romániában volt a legmagasabb az átlagos infláció 4,81, illetve 4,66 százalékkal, míg Dániában a legalacsonyabb, 1,82 százalékkal. Az euróövezetben és Svédországban egyaránt 2,13 százalék volt az átlag, Lengyelországban 3,36, Csehországban pedig 3,35 százalék.
Az inflációs cél akkor is teljesülhet, ha a tényleges drágulás ennél magasabb – a cél alacsony szintje önmagában nem eredményez fegyelmezett gazdaságpolitikát, és az euró használata sem garantálja ezt. A saját inflációs cél bevezetése óta eltelt időszakban, a vizsgált húsz éven belül az euróövezetben az esetek 50 százalékában haladta meg a valós infláció a célzottat. Ez az arány Svédországban 25, Dániában 30, Lengyelországban 60, Romániában 62, Csehországban 63 százalék volt. Magyarországon húsz évből tizennégy alkalommal haladta meg a 3 százalékot az infláció, ami 70 százalékos nemteljesülési arányt jelent.
A 2,5 százalékos inflációs célra való átállásnak költsége van: az egyéves GDP mintegy 0,2 százalékának megfelelő reálgazdasági áldozatot jelenthet. Az átállás a jegybanki elemzés szerint 1,5-2 év alatt mehet végbe.
Hosszabb távon azonban az alacsonyabb infláció kiszámíthatóbb gazdasági környezetet, alacsonyabb nominális kamatokat és finanszírozási költségeket eredményezhet. Ez javíthatja a jövedelmek és a megtakarítások reálértékének megőrzését, valamint ösztönözheti a fogyasztást és a beruházásokat, ezáltal támogatva a gazdasági növekedést.
