Káosz a pénzmosás ügyében: Ukrán készpénzszállítók nyomozása Magyarországon lezárva
A Magyar Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bejelentette, hogy lezárta a nyomozást az ukrán pénzszállítók ügyében, mivel nem találtak bizonyítékot bűncselekményre. Dr. Lóránt Horváth, az Oschadbank, egy ukrán bank képviselője, szerdán hozta nyilvánosságra az információt. A NAV közleménye szerint a bejelentésben említett ismeretlen eredetű készpénz és arany, valamint a vizsgálat során lefoglalt bankjegyek és érmék egy interbanki tranzakcióval, pontosabban a Raiffeisen Bank és az Oschadbank közötti ügylettel hozhatók összefüggésbe. Ráadásul a Raiffeisen Bank International AG dokumentációval igazolta a bankjegyek és az értékes fémek eredetét, amelyeket korábban értékesítettek és szállítottak, valamint az Oschadbank által a vásárlás árának megfizetését.
A nyomozás megerősítette, hogy a bankjegyek és az arany nem bűncselekmény útján kerültek megszerzésre, és nem merült fel kétség a vagyontárgyak jogszerű eredetével kapcsolatban. Mivel hiányzott a bűncselekmény jogi háttere, ezért az ügy nem minősül bűncselekménynek, és más bűncselekmény gyanúja sem merült fel – nyilatkozta Dr. Lóránt Horváth.
A NAV júliusban már felfüggesztette a nyomozást, de akkor még nem hoztak végleges döntést az ügy lezárásáról. Az információk alapján a pénzszállítók nem követtek el bűncselekményt.
Miként alakult az ügy?
Március 5-én a Terrorelhárítási Központ (TEK) operatív csapata hét ukrán állampolgárt állított elő Budapest közelében, és több mint 27 milliárd forint értékű aranyat és külföldi valutát foglaltak le az őrzött CIT járművekből. Az ügyészség tájékoztatása szerint az akciót egy tipp alapján hajtották végre, aminek forrása a Nemzetbiztonsági Szolgálat volt, amely egy másik ügynökségtől szerzett információ alapján cselekedett.
A pénzszállítók ügyvédje a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ellentétben a hivatalos jelentéssel, a razzia során csak a TEK tagjai voltak jelen, és a NAV az eljárást csak később indította el. Az ügyvéd szerint nem volt szokatlan a szállítmány, és a készpénzszállítók minden szükséges engedéllyel rendelkeztek az Ausztriából Ukrajnába történő szállításhoz.
Ez azonban nem akadályozta meg Orbán kormányát és propagandagépezetét abban, hogy problémát sugalljanak a szállítmánnyal kapcsolatosan, állítólag pénzmosás gyanújára hivatkozva, sőt, arra is utaltak, hogy a pénz esetleg kapcsolatban állhat a Tisza Párt finanszírozásával, amely akkoriban ellenzéki párt volt. Azóta azonban az ilyen vádakat és burkolt utalásokat nem támasztották alá bizonyítékok.
Március 10-én kormányrendelet született, amely kimondta, hogy „a lefoglalt eszközök jogcímét a helyszínen nem tudták tisztázni”.
Kormányzati döntés a razziáról
A Telex volt az első, amelyben nyilvánosságra hozta, hogy Viktor Orbán döntött az ukrán „arany konvoj” elfogásáról, és a razzia időpontját is a legmagasabb kormányzati szinten határozták meg. Az „arany konvojra” irányuló akcióval kapcsolatos részletekkel ismerős források elmondták a Telexnek, hogy a razziának nem volt szakmai indoklása. Egy ügyész, aki hozzáférhetett a titkosszolgálati dokumentumokhoz, azt állította: „a Nemzetbiztonsági Szolgálat nem nyújtott elegendő bizonyítékot az állítások alátámasztására, hogy a szállítmány nemzeti biztonsági kockázatot jelentett.”
Június végén a 444 hírportál arról számolt be, hogy birtokába jutott egy hivatalos bírósági dokumentum képe, amely június 9-én készült, és amely felsorolja azokat a személyeket, akiknek a szerepét a „arany konvoj” esetében tisztázni kellett. A dokumentum nevezik Orbánt, Örs Farkast, a nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeletéért felelős volt államtitkárt, János Hajdút, a Terrorelhárítási Központ korábbi főigazgatóját, valamint Tamás Demetert, a NAV volt bűnügyi és rendészeti ügyekért felelős alelnökét, mint az ügyben „szakmai döntéseket hozó és utasításokat kiadó” személyeket.
Az újság forrásai szerint Hajdu kihallgatásán azt állította, hogy az ukrán pénzszállítókról Örs Farkastól értesült.
A fenti eset jól mutatja, milyen komplex és zűrzavaros események zajlanak a magyar kormányzat körül, és hogy a hatósági döntések miként szembesülnek a politikai nyomásgyakorlás és a nemzetbiztonsági megfontolások összefonódásával. Ahogyan a nyomozás lezárásának híre is rávilágít arra, hogy a jogi és politikai keretek határozzák meg, milyen irányt vesz egy ilyen éles ügy.
