Mit kezdjünk a gyászregényekkel?
„Anyám 2022. december 5-én halt meg.” Ez a mondat Szilasi László című könyvének nyitó sora, amely világos irányt mutat az olvasónak. Az érzelmi súlyára szinte rálicitál más művek, mint például Babarczy Eszter kötetének címe: „Apám meghal”. Az ilyen címek azonnali tájékoztatást nyújtanak az olvasóknak arról, mi vár rájuk, és az ilyen helyzetekben sokan kényelmetlenül érezhetik magukat, mintha valóban a gyászhelyszínen járnának. A könyv elolvasása után persze sokan megkérdezik: „Na, milyen volt? Ötből hány csillag?” De mit lehet mondani egy ilyen könyvről? A „jó volt” valahogy eltúlzott és helytelenül hangzik, hiszen a gyászregények a kritikai normákon túlmutató érzelmeket hordoznak.
A gyászregény mint különleges irodalmi forma
A gyászregények egyfajta irodalomként funkcionálnak, de közben mégsem azok. Formai tekintetben az irodalom eszközeivel dolgoznak, azonban a tartalom más dimenziót ölt, hiszen a szerzők a saját megélt veszteségeiket osztják meg. Az írói lét nem mentesíti a szerzőt a kötelező jó írás alól; a téma súlya megköveteli az igényes megfogalmazást. Azonban éppen abban rejlik a különbség, hogy amit a gyászregényekben olvasunk, az nem csupán irodalmi érték, hanem valós fájdalom, amely folyamatosan érzékelteti magát az olvasónak. Az olvasás aktusa ezekben az esetekben újraértelmeződik, a valóság abszolút határozott abban, hogy nem csupán szavakat olvasunk, hanem egy sorsot, egy veszteséget sejtünk mögöttük.
Az autofikció és a gyászregény párbeszéde
Idén három jelentős magyar regény is napvilágot látott, melyek középpontjában a szülők halála áll, és a gyász izgalmas párbeszédbe lép a traumairodalommal, sőt, az autofikcióval is. A gyászregények szövegei az írók belső világát tükrözik, és ezzel egyidejűleg olyan tapasztalatokat kínálnak, melyek sok olvasó számára ismerősek lehetnek. Ahogy az író a saját fájdalmát önti szavakba, úgy lehetséges, hogy az olvasók is saját emlékeikhez kapcsolódnak az általuk olvasott történetek révén.
Traumák feltárása: Jól szerkesztett versus szerkesztetlenség
Bánki Éva Apjalánya című műve erőteljesen kapcsolódik a traumairodalomhoz, hiszen itt a kérdések és válaszok keresése a középpontban áll. A könyvben a szerző saját betegségét – a rákot – tárgyalja, amit a múlt elfojtott emlékei és az apai örökség formálnak. Az író a múltbéli nyomozás során keresi a kulcsot a saját sorsához, miközben felismeri, hogy a valódi válaszok sosem garantáltak. Mindezek ellenére a könyv jól megkomponált regényként funkcionál, amely bemutatja a gyász és az elhallgatott érzések rétegeit.
Ezzel szemben Szilasi László írása látszólag a szerkesztetlenség áradásával bír, amely folyamatos párbeszédet folytat az olvasó és az elhunyt között. A könyv nem próbálja a halál tényét semmibe venni, hanem a személyes beszélgetéseket továbbra is folytatja, mintha az elhunyt még mindig jelen lenne. Ez a megközelítés nem a tagadás, sokkal inkább a kapcsolódás keresése, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy együtt élje meg a gyászt, mintegy együtt lélegzve a szerzővel.
A kudarc súlya és a gyász feldolgozása
Babarczy Eszter Apám meghal című munkájában szembesülünk azzal, hogy itt a párbeszéd nem indul meg. A könyv egy dokumentált kudarc, ahol a halál egy brutális élményként rajzolódik ki, megragadva az olvasó szívét. A szerző érzékelteti az apja halálának folyamatát, miközben feltárja a gyásszal kapcsolatos érzések széles spektrumát, és ez az elfogadhatatlan sokrétűség kihívások elé állítja az olvasót. Mert a halál ítélete nem csupán a fájdalom érzése, hanem a tehetetlenség és az undor érzése is, amelyekkel az ember szembesül, miközben az elhunyt emlékével próbálja egyensúlyba hozni magát.
E három különböző könyv talán nem is hasonlítható egymáshoz a gyász súlya és a megjelenítés módja miatt. Mindenik más sorsot hoz és más tapasztalatokat kínál, de mindhárom könyv rendkívül fontos üzenetet hordoz a halál, a gyász és a veszteség témáiról.
Szilasi László: 18:48: telefon Magvető, 2025, 5999 Ft
Bánki Éva: Apjalánya Jelenkor, 2025, 4999 Ft
Babarczy Eszter: Apám meghal Jelenkor, 2025, 4999 Ft
Forrás: telex.hu/karakter/konyvespolc/2025/11/20/gyaszregenyek-szilasi-laszlo-babarczy-eszter-banki-eva
