Megosztották a szakértőket a paksi bővítés kilátásai
A G7 Paradigma konferencia „Atomreneszánsz vagy zsákutca?” című kerekasztal-beszélgetésén a résztvevők megosztottak voltak a nukleáris energia jelenével, kilátásaival és a paksi bővítéssel kapcsolatban.
Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa adatokkal támasztotta alá, hogy míg a villamosenergia-felhasználás világszinten folyamatosan nő, addig a nukleáris termelés stagnál. Míg 1985-ben az atomerőművek a globális áramtermelés 15-16 százalékát adták, tavalyra ez 9 százalék alá csökkent. Az EU-ban a csúcs 38-39 százalék körül volt, jelenleg már csak 25 százalék.
A beszélgetés többi résztvevője arra hívta fel a figyelmet, hogy több állam hozzáállása változott a nukleáris projektekhez, és olyan országokban is terveznek beruházásokat, amelyek korábban távolodtak az atomenergiától. Beck Zsófia, a BCG integrált energiaközmű szegmensének globális vezetője becsléseik szerint a jelenlegi 370 gigawattnyi kapacitás mellé 300 gigawattnyi új kapacitás épülhet ki, ebből ötven olyan országban, ahol korábban nem voltak atomerőművek. Hugyecz Attila, a Paks II Zrt. nemzetközi kapcsolatok szakterületének vezetője szerint nemcsak régi erőművek pótlására épülnek új létesítmények, hanem teljesen új kapacitásokat is behúznak a rendszerbe.
Kis moduláris reaktorok: áttörés vagy lufi?
A résztvevők hosszan beszélgettek a kis moduláris reaktorokban rejlő lehetőségekről. Egyetértettek abban, hogy az üzleti modell még nem kiforrott, a költségek pedig magasak. A technológia jövője attól függ, hogy az egységnyi termelés költségét le lehet-e szorítani a nagy erőművek szintjére. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára szerint az SMR-ek elsősorban az építési idő lerövidítése miatt lehetnek vonzók, ami csökkenti a finanszírozás költségeit és a politikai kockázatot is.
Paks II megvalósíthatósága vitatott
A közönség a beszélgetés előtt szavazott arról, hogy megépül-e Paks II az eredetileg tervezett formában. A válaszadók több mint 90 százaléka mondta azt, hogy nem. Aszódi Attila szerint 12 éve jó szerződést kötöttek, ami érvényben van, és álláspontja szerint Paks II megvalósítható, valamint érdekünkben is áll a megvalósítása.
Mezősi András felidézte, hogy a 2010-es évek közepén senki nem számított ilyen mértékű napelemboomra, ami napközben nulla közeli árhoz vezet a piacon. Várakozásaik szerint ez az árkörnyezet tartósan megmaradhat, így nem nagyon van olyan üzleti terv, amelyben megtérülő lehet egy atomerőmű-beruházás. Beck Zsófia hasonló álláspontot képviselt: szerinte 2035-re nincs szükség Paks II-re, mert nem fog olyan mértékben nőni a hazai áramigény, hogy az új blokkok termelésével mit tudjanak kezdeni.
Az üzemidő-hosszabbítás élvez prioritást
A konferencia későbbi szakaszában Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter azt mondta, a kormány a projekt teljes körű átvizsgálását vállalta, ugyanakkor a meglévő paksi blokkok üzemidő-hosszabbítását prioritásnak nevezte. Bertalan Zsolt, az MVM-csoport vezérigazgatója egy másik kerekasztal-beszélgetésen kitért arra, hogy az üzemidő-hosszabbítást meg kell valósítani, mert így további húsz évre 2000 megawattnyi kapacitás biztosítható az országnak sokkal alacsonyabb beruházási költségekkel, mint új erőművek építése esetén. „Ennél jelenleg nincs jobb beruházás” – fogalmazott.
