Milyen lesz a magyar New Deal?
Magyar Péter miniszterelnök a 2027-es költségvetésről tartott parlamenti beszédében említést tett a gazdasági szereplőket érintő New Dealről, részletes kifejtés nélkül. A kifejezés új lapleosztásra, új megállapodásra utal, amely konkrét tartalmat Roosevelt amerikai elnök 1933-as válságkezelő programja révén nyert.
A beszéd végén a miniszterelnök a tízparancsolat hetedik pontját idézte: ne lopj. Ez a kis- és közepes vállalkozások kilátásainak kapcsán hangzott el, és gyakorlati jelentést is hordozott. A kormányok erről a körről mindig szívesen beszéltek, a valóságban viszont a gazdasági dualitás olyan formája alakult ki, amelyben a külföldi nagyvállalatok és a hatalomközeli hazai oligarchák aránytalanul nagy mértékben részesültek állami forrásból, a kicsik viszont kevésbé.
A miniszterelnöki felhívás szerint az állam megnyitja a fejlődés lehetőségét a magyar vállalkozók előtt, akiket arra kér, hogy tőkéjükkel vegyenek részt az újjáépítési munkában, tisztességes módon. Az új kormány üldözni fogja a gátlástalanságot, és elvárja, hogy a vállalkozó annyit vállaljon, amit el is bír, a vállalt munkát pedig a szerződött összegért és határidőre készítse el.
Az eddigi hazai rendszer megtisztítása nemcsak etikai okokból sürgető, hanem a versenyképességi és teljesítményi vonatkozások miatt is. A magyar gazdaság az utóbbi években stagnált, miközben a térség hasonló helyzetű tagállamai előbbre jutottak a növekedésben és a pénzügyi stabilitásban. A szakma kimutatta az eltorzuló mechanizmus fejlődést fékező hatását és a tőkevonzó képesség romlását.
A vállalkozói körök azt várják, hogy lezáruljon az államilag szervezett korrupció korszaka, és kijelöljék egy új működési rend kereteit. Ehhez azonban többre van szükség egy új alkunál: nem elég, ha a közbeszerzéseket és a kedvező üzleti ajánlatokat nem ugyanaz a néhány oligarcha nyeri meg, hanem valóban nem lejt senkinek a pálya.
A megtisztítandó rendszer azonban tágabb a közpénzek eltérítésénél: 2010-től tudatos jogi-adminisztratív rezsimépítés zajlott. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok, köztük a Transparency International indexe is mutatják, hogy Magyarország a térségi jó-közepes helyzetből a korrupciós kitettség listájának végére került. A teljes korrupciómentesség ugyanakkor illuzórikus cél, a térségben az állami képesség és az üzleti élet etikai szintje messze van a világ élvonalától.
A magyar államháztartási hiány leszorításához hozzájárul a korrupciós jellegű extraprofit felszámolása, ám ez csak egyszeri kiadásmérséklés, amely a 2027-es költségvetésen segít, a következő években azonban hasonló megtakarítással nem lehet számolni.
A 2026. április 12-i politikai fordulat előtti rendszer nemcsak államadósságot, kedvezőtlen iparszerkezetet és gyenge szuverén kockázati megítélést hagyott hátra, hanem kiterjedt, ötletszerűen összeállított állami beavatkozási rendszert is. Ennek elemei közé tartozott a stratégiai vállalattá nyilvánítás, exportkorlátozás, árrögzítés és árrésszabályozás, szelektív adók és adókedvezmények, valamint a közművek keresztfinanszírozásra kényszerítése. A lista nagyrészt egybevág az európai hatóságok kötelezettségszegési eljárásaival.
A 2027-es költségvetés és a kapcsolódó adószabályok bizonyos előrelépést jeleznek a piacosabb működés felé, például a kiskereskedelmi árrésszabályozás kivezetését. Ugyanakkor fennmaradt a szektorok különadóztatása, és megmaradt a rezsiszabályozás kusza, közgazdaságilag megalapozatlan, az államháztartásra nézve költséges rendszere, amely jövőre is ezermilliárdos nagyságrendű kiadást jelent.
A gazdaság lendületének visszatérését leginkább az euróátvételi feladat belátható időn belüli teljesítésének ígérete erősíti, ami a maastrichti feltételek révén a makrogazdasági normalizálódást vetíti előre. További dinamizáló tényező az uniós transzferek újraindulása, ám nem mindegy, hogy a többletkereslet a korábbi mechanizmusok mellett kerül-e be a gazdaságba.
A 2027-es államháztartási keretek megnyugtathatják a hitelminősítőket és a pénztulajdonosokat, az euróig vezető pálya azonban további folyamatos kiadáscsökkentést és tartós gazdasági növekedést feltételez. A deficitpálya tartásához szükséges megtakarítás a kezdeti szakasz után egyre nehezebb, ezért a kulcs a gazdasági dinamika.
Ehhez valóban New Deal kell a poszt-orbáni Magyarországon, amelynek intézkedésekre fordítható tartalma világos. Az eddigi uniós konfliktusok listája szinte első vázlatként szolgálhat egy deregulációs kormányprogramhoz, nem azért, hogy az új kormány jó fiú legyen Brüsszelben, hanem mert a rengeteg torzulás legfőképp a magyar nemzeti érdek ellen hatott.
A gazdaság szereplőinek többsége megnyerhető egy új dealhez, különösen akkor, ha abban nemcsak az szerepel, hogy ne próbáljanak lopni, és csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takaró ér, hanem az is, hogy a takaró hossza, színe és anyaga megválasztásának szabadsága is visszatérjen.
