Evolúciós magyarázata lehet annak, hogy úgy rástresszelünk egy emailre, mintha a mamut üldözne
Az őseinknél a „küzdj vagy menekülj” ösztönös reakció élet-halál kérdése volt: ha jött a mamut, az ősember ösztönből cselekedett, és vagy elfutott, vagy megpróbálta legyűrni az állatot. Ma ugyanezt a választ egy kellemetlen email is kiválthatja, azzal a különbséggel, hogy elfutni ritkán tud előle, de a stressz hasonló lehet, mintha mamuttal nézne szembe.
Az evolúcióseltérés-hipotézis szerint bizonyos mai egészségügyi és viselkedési problémák részben abból fakadhatnak, hogy az ember biológiai és pszichológiai alkalmazkodása nem tudott lépést tartani a környezet gyors változásával. Evolúciós eltérésről akkor beszélünk, ha egy adott környezetben kialakult tulajdonság egy másik környezetbe kerül, és ott kedvezőtlen következményekkel jár.
Az agyunk olyan világra fejlődött ki, amely már nincs meg
A szingapúri James Cook Egyetem és a Szingapúri Műszaki és Formatervezési Egyetem kutatóinak júliusban megjelent vizsgálata szerint az emberi agy ismerős arcokra, közvetlen veszélyekre és kis közösségekre fejlődött ki, a modern világ viszont sokkal gyorsabban változik, mint ahogy az emberi biológia alkalmazkodni tud.
Az emberi evolúció több mint 99 százaléka 50–150 fős vadászó-gyűjtögető csoportokban zajlott, ahol nem voltak multimilliárdosok, termelési célok és nyugdíjbiztosítások, és a munka sem vált el élesen a magánélettől. Az emberiség történetének nagyjából utolsó egy százalékában jelent meg a mezőgazdasági termelés, majd az ipari forradalom, és a társadalmak egyre nagyobbá és összetettebbé váltak.
Városi stressz, görnyedés a laptop előtt
Kutatások szerint már a nagyvárosi élet is extra stresszforrás lehet: a nagyobb településeken élők magányosabbak lehetnek, és a városi környezet összefügghet az agy társas stresszhelyzetekre adott erőteljesebb válaszával. Az irodákban, számítógépek előtt dolgozók esetében a tartós ülés növeli a szív- és érrendszeri betegségek és a halálozás kockázatát is.
A tanzániai hadza vadászó-gyűjtögető közösség vizsgálata arra utalt, hogy a szervezet olyan pihenési formákhoz alkalmazkodhatott, amelyek közben az izmok aktívak maradnak, például a guggoláshoz. Az inaktivitási eltérés hipotézise szerint ezért nemcsak az számít, mennyit pihenünk, hanem az is, hogyan.
Más kutatás szerint a modern világban a fizikai erőfeszítés és a túléléshez szükséges előnyök szétváltak, ezért a szervezet inkább az energiatakarékosságot részesíti előnyben a mozgással szemben, és gyakran tudatos motiváció kell a testmozgáshoz. A belső biológiai óra a fényváltozáshoz igazodna, de az éjszakai fény és a képernyők fénye ezt megzavarhatja.
Közösségi média és egyenlőtlenségek
Őseink kis létszámú társadalmaiban nem léteztek a mai államokra és munkahelyekre jellemző intézményesült hierarchiák, a társadalmi különbségek általában kisebbek voltak. Az ember érzékennyé vált a társadalmi státuszra, de a túl nagy egyenlőtlenségek szorongáshoz, munkahelyi stresszhez és elidegenedéshez vezethetnek; a határidők és a bizonytalan munkaszerződések pedig olyan új terhek, amelyekhez az immunrendszer valószínűleg nem alkalmazkodott.
A szingapúri tanulmány szerint az evolúciós eltérés egyik leglátványosabb példája a közösségi média: a helyünk folyamatos felmérésének késztetése egykor segíthette az együttműködést, ma viszont végtelen mennyiségű megszerkesztett életképpel és státuszszimbólummal találkozik, ami állandó összehasonlításra késztet. Ha a versengés túl élessé válik, az szorongáshoz vagy depresszióhoz vezethet; kutatók összefüggést találtak az önsértés, a depresszió és aközött, hogy az emberek úgy érzik, nem képesek megbirkózni a modern társadalom elvárásaival.
Hipotézis, nem tudományos tény
Az evolúciós eltérés hipotézisének alapjait már a nyolcvanas-kilencvenes években is pedzegették. Állatoknál viszonylag könnyebb kutatni, embereknél nehezebb megfelelően bemutatni, ezért leginkább hipotézisként beszélünk róla. Egyes jelenségek egyértelműen beleillenek, például a kalóriadús ételek preferálása, másokat viszont nehéz számszerűsíteni és egyetlen okra visszavezetni.
Mindez nem jelenti, hogy őseink jobban éltek volna: a tiszta ivóvíz, a higiénia, a védőoltások és az orvostudomány fejlődése emberek millióinak életét mentette meg. A világon születettek várható élettartama 1900-ban átlagosan 32 év volt, 2021-re 71 évre nőtt, és a fekete himlőt is sikerült felszámolni. A kettő egyszerre lehet igaz: a fejlődés előnyei mellett bizonyos korábban hasznos tulajdonságaink a mai környezetben hátrányossá válhatnak.
