Pocahontas kapitánya Magyarországon és Erdélyben is megfordult
Pocahontas története alapvetően határozza meg, hogyan gondolkodnak az emberek a póhatan törzsfőnök lányáról, és milyen daliásnak képzelik John Smith kapitányt. A közismert jelenet szerint Pocahontas a testével védte meg a kapitányt apjától, mondván: „Ha őt meg akarod ölni, akkor engem is meg kell ölnöd, mert szeretem őt.” A sztorit maga John Smith állította, és annyira beleivódott a köztudatba, hogy a Capitoliumban is megörökítették. Azt kevesebben tudják, hogy a kapitány az újvilági kalandja előtt Magyarországon is megfordult, sőt állítólag erdélyi nemességet is szerzett.
Smith pontos születési dátuma nem ismert, valamikor 1579 és 1580 fordulóján született az angliai Willoughbyben, földműves családba. Apja halála után a 16 éves Smith megszökött a gazdájától, és zsoldos katonaként próbált szerencsét Európa hadszínterein. Életének erről a szakaszáról halála előtt számolt be önéletrajzában, amely 1630-ban jelent meg, és amely magyarul is olvasható.
Zsoldosként 1601-ben Stájerországban csatlakozott a Keresztény Liga csapataihoz, hogy a császári seregekkel a török ellen harcoljon. Állítólag ott volt Lendva ostrománál, ahol érdemeiért kapitányi rangra emelték, és Székesfehérvár visszavételénél, majd 1602 januárjában csapatát Erdélybe vezényelték Basta császári generális megsegítésére. Itt Smith parancsnoka, Henry Volda, Meldritch grófja katonáival együtt átállt Báthory Zsigmond seregébe.
Smith hosszan részletezi, hogy az Erdélyben véghezvitt hőstetteiért Báthory Zsigmond fejedelem nemesi rangra emelte, és állítólag három török fejet ábrázoló címert adományozott neki. Az említett Olumpagh az Oberlimbach, azaz Alsólendva, Stowlle-Wesenburg pedig Stuhlweissenburg, azaz Székesfehérvár nevének felel meg. Regallt nem sikerült pontosan megfejteniük a történészeknek, Gyulafehérvár és Torockó is felmerült.
Az erdélyi katonáskodása állítása szerint 1602. november 18-án ért véget, amikor a vöröstoronyi ütközetben a tatár és török hadakkal egyesített moldvai sereg ellen harcolt a havaselvei Radu Șerban megsegítésére küldött császári csapatok soraiban. Elbeszélése szerint súlyosan megsebesülve esett tatár fogságba, ahonnan később sikerült megszöknie. Innen még visszatért Erdélybe, majd felkereste Báthory Zsigmondot, és a tőle kapott pénzjutalomból beutazta Európát. 1604-ben visszatért Angliában, 1606-ban pedig már útnak indult az a három hajó, amely 105 leendő gyarmatalapítót, köztük John Smith kapitányt is átszállította az óceánon.
A Disney-film óta közismert gyarmatalapítói kaland után visszatért Angliába, ahol népszerű könyvszerző lett. Smith kapitány London egyik külvárosában halt meg 1631. június 21-én.
A történészek már a 19. század közepére felvetették, és mára elfogadottá vált, hogy Smith valószínűleg félreértette a Pocahontas-jelenetet: nem kivégzésről lehetett szó, hanem az egyes indián törzseknél szokásos beavatási vagy befogadási szertartásról.
Erdélyben először Bölöni Farkas Sándor figyelt fel Smith műveire, majd többek között a Budapestről az USA-ba emigráló Polányi Laura történész is foglalkozott velük. A történészek nagyjából egyetértenek abban, hogy Smith az Erdélyben és Havasalföldön látott dolgokról zavarosan, sokszor hibásan emlékezik meg, ami érthető, hiszen csupán néhány hónapot töltött a számára idegen országban, ahol sem a nyelvet, sem a körülötte zajló eseményeket nem értette, ráadásul több mint egy emberöltő távlatából idézte fel a történteket. Az állítólag Báthorytól kapott nemesi levél a pecséten látható Báthory-címer ellenére hamisítvány, többek között azért, mert kiállítása idején Báthory már nem volt Erdély fejedelme. Smith életművének ugyanakkor vannak valószínűtlen, színes részletei, de a fő elemei, alapvető adatai valósak lehetnek, így nemesi levelet ugyan nem kapott, de attól még megfordulhatott az akkor zavaros időszakát élő Erdélyi Fejedelemségben.
