Joseph Haydn és az első koponyarablás
Joseph Haydn életművét a zenetörténet meghatározó darabjaként emlegetjük, ám elgondolkodtató, hogy a 18. századi sztárkultusz, amely a rizsporos parókák és szifilisz árnyékában bontakozott ki, nem sokban különbözött a modern időszak kihívásaitól. Akárcsak a mai napig, amikor elvetemült rajongók a legképtelenebb dolgokra is képesek, úgy Haydn idejében is akadtak hasonló elkötelezettek.
A rejtélyes sírrablás története
Haydn 1809-ben hunyt el, még bőven a zeneszerző korának csúcsán. Az utolsó hónapokban a napóleoni háborúk árnyékában élt, mígnem június elején, mikor utoljára vezényelt, a francia hadsereg támadását is megélte. Halála után csendes temetést tartottak számára, amelynek a körülményei később drámai fordulatot vettek.
Rosenbaum és a koponyavadászat
Tizenegy évvel Haydn halála után Cambridge hercege érdeklődött a zeneszerző újratemetése iránt, amikor is váratlan meglepetésre bukkant: Haydn testének fejét már régóta nem kísérte a koponya, ami felkeltette a hatóságok figyelmét. A nyomozás során kiderült, hogy egy szenvedélyes rajongó, Joseph Carl Rosenbaum, aki Frenológiával foglalkozott, ellopta a zeneszerző fejét. Neki a fejlenyúlások középiskolai szinten is elgondolkodtató projektet ígértek.
Az elkapott bűnözők
Rosenbaum és elvbarátja nem bíztak a véletlenre, és már a tervezett sírrablás előtt letartóztattak, több korábbi bűncselekmény révén. A közszájon forgó sztorik szerint, akiről a sírrablással kapcsolatos információk megérkeztek, az orvosok sem bíztak a bonyolult futószalagon átadott koponya minőségében, hiszen a bizonyítékok is szőtt kemények voltak.
A hamisítvány és a következmények
Miután a rendőrség végül rájött a történet hamisítására, Rosenbaum a csalás miatt komoly következményekkel nézett szembe. A rendőrség kísérletei azonban nem bizonyultak elégszeresnek, és a felfedezés elhalasztása a már két évtizede elhunyt orvos fejét rejtette. A másik koponya továbbra is rejtélyes módon sodródott a történelem útjain.
Haydn végső nyughelye
Miután a második világháború elérte a történelmi csúcsokat, Haydn koponyáját viszont végül az Esterházy család hozta vissza a helyére. Így 145 év után végre egyesült a zeneszerző teste a fejével, ami a fehér márványszarkofágban pihent az eisenstadti templomban, immáron együtt az „ismeretlen koponyával” egy emléktábla mellett.
A modern utóélet
Rosenbaum és a koponya története azóta is tartja a pezsgést, Esterházy Péter színdarabjában is feldolgozva a feszültségeket és abszurditásokat. A klasszikus zene világa a mai napig érdekességekkel szolgál, felfedve előttünk a zeneszerzők olykor sötét és titokzatos életét. A koponyák házassága örökre elásta a múlt gondolatait.
Forrás: telex.hu/eszkombajn/2025/10/12/haydn-koponya-kalandos-ut-lefejezes-maradvanyok-lopas-sir
