A tudomány határainak feszegetése: Axolotlok és a végtagok újranövesztése
A legtöbb ember valószínűleg ismeri az axolotlokat – ezeket az aranyos, szalamandraszerű lényeket, melyek külsejük miatt gyakran Pokémonokhoz hasonlítanak. Azonban az axolotlok nem csupán a megjelenésükkel vonják magukra a figyelmet; rendkívüli képességük, hogy képesek újranöveszteni a végtagjaikat, valódi tudományos csodát jelentenek.
Nemrégiben napvilágot látott egy kutatás, amely rávilágít arra, hogyan képesek ezek az állatok a régóta vágyott regenerációs folyamatokra. A Bécsi Molekuláris Biotechnológiai Intézet laboratóriumában végzett vizsgálatok során a kutatók felfedeztek egy molekuláris folyamatot, amely működésében olyan, mint egy elágazó GPS, amely irányítja az axolotlok végtagjainak regenerálódását.
Az axolotlok titkos kódja
A Nature Communications szaklapban bemutatott tanulmány során a kutatók a retinsav, illetve a CYP26B1 nevű enzim szerepével foglalkoztak a végtagok regenerálásában. Megfigyelték, hogy a váll részen jelentős mennyiségű retinsav található, míg a CYP26B1 enzimből elenyésző mennyiségű van jelen, míg a csukló esetében megfordul a helyzet. Ez a különbség egyes pontok azonosítását teszi lehetővé, amelyek alapján a regeneráló sejtek irányítani tudják, hogy amit újranövesztenek, az pontosan mi is legyen.
Kísérletek és felfedezések
A kutatók nem álltak meg az elméleti vizsgálatoknál; levágták az axolotlok lábfejét, majd gyógyszert adtak be, amely blokkolta a CYP26B1 működését. Ennek következtében a sejtek azt vélték, hogy teljes végtagot kell regenerálniuk, és a csodálatos módon meg is tették.
Az eredmények azt mutatták, hogy a retinsav koncentrációja befolyásolja a szükséges gének aktiválását. Kiderült, hogy a Shox nevű gén kulcsszerepet játszik a növekedési folyamatban. Amikor a kutatók génszerkesztéssel eltávolították ezt a gént az axolotl embriókból, az így született állatok lábai alulfejlettek lettek, ami egyértelműen bizonyította a Shox jelentőségét.
A jövő lehetőségei
James Monaghan, a kutatás vezetője, megjegyezte, hogy bár az emberi végtagok regenerálása még mindig sci-fi-nek tűnik, a tudomány felfedezései közelebb visznek minket ehhez az álmhoz. Az axolotlok és emberek génszerkezete hasonló, a fő különbség azonban abban rejlik, hogy ezek a gének hogyan, illetve mikor lépnek működésbe. Az emberek esetében a végtagvesztést hegesedést okozó gének aktiválják, míg az axolotl esetében a sejtek embrionális állapotba való visszajuttatásáért felelős gének működnek.
A regeneratív biológia célja, hogy megnyissa ezt az utat az emberek számára is, lehetővé téve a blasztémák kialakulását a csonkokon. Monaghan szerint nem feltétlenül szükséges az emberi DNS módosítása; elegendő lehet a megfelelő molekulák időben és helyen történő aktiválása is. Ezen alapelvek mentén haladva akár a sebgyógyítás terén is jelentős előrelépéseket érhetünk el a közeljövőben. Az axolotl csodálatos képessége nem csupán biológiai érdekesség, hanem egy új lehetőség kapuja az orvostudományban.
Forrás: telex.hu/techtud/2025/06/18/axolotl-kutatas-vegtag-regeneralodas-felfedezes
