Ben Lerner új regénye az emlékezet és a technológia határairól
Ben Lerner Átirat című regényének elbeszélője Providence-be utazik, hogy interjút készítsen egykori egyetemi tanárával és mentorával. A kilencvenéves Thomas valóságos szellemi óriás, nagy hatású gondolkodó, és ez lesz életének utolsó, közzétételre szánt interjúja. Az elbeszélő okostelefonja azonban elromlik, ő pedig a modern technológiáról lemondva furcsa, álomszerű létállapotba kerül, és képtelen rögzíteni az elhangzottakat. Ebből a helyzetből bontakozik ki a lírai elbeszélés, amely az emlékezet működéséről, az emberi kötődésekről, valamint a technológia és a történetmesélés kapcsolatáról szól.
Egy különös ház és egy régi barátság
A részletben az elbeszélő felkeresi Thomas vörös téglás, sárga zsindelyes, gyarmati stílusú házát, amelyet egykor egy jól menő kalapos számára építettek. A ház mintha évről évre jobban visszahúzódna az utcától. Az elbeszélő sosem a nagy főbejáraton ment be, hanem az oldalsó ajtót használta, amelyet nem zártak.
Thomasszal minden találkozása in medias res zajlott: a szokásos udvariassági köröket mellőzve rögtön bevonta valamilyen feladatba vagy beszélgetésbe. Ez megkönnyebbülést jelentett az elbeszélőnek, mert Thomas azok közé tartozott, akiknél érintés tekintetében nem tudott dűlőre jutni: a kézfogás túl formálisnak tűnt, az ölelés elképzelhetetlennek.
Az interjú előkészületei
A nappaliban Thomas egy tálcát adott át az elbeszélőnek, rajta fehér porcelánkancsó, miniatűr rozsdamentes acél kiöntő és francia csokis kekszek. Az elbeszélő a kandalló mellé, a borfoltos bézs párnákkal bélelt tikfa klubfotelbe ült, a szobában félhomály volt, az egyetlen fényforrást egy ernyős kerámia asztali lámpa jelentette. A falakat különböző méretű, bekeretezett képek borították: Thomasnak ajándékozott műalkotások és általa gyűjtött tárgyak vegyesen.
A beszélgetés során szóba került a mobiltelefon, az írásvetítő és egy diákszínházi előadás, amelyben az elbeszélő barátja, Arjun professzort játszott. Thomas szerint a történet meghallgatása azt jelenti, hogy részt veszünk annak megalkotásában. Szó esett az elbeszélő lányáról, Eváról is, aki szorong az iskola miatt, és a világban zajló eseményekről: a Covidról, a kanadai erdőtüzek füstjétől narancssárga égről, az árvízről és a háborúkról.
A felvétel kérdése
Thomas arról beszélt, hogy az interjúkban nem kíván Maxről beszélni, mert nem akar a nevében szólni. Az elbeszélő vörösbort kért, Thomas pedig figyelte, ahogy iszik. Végül az elbeszélő kivette a mobilt a zsebéből, és a lámpa mellé tette, kijelzővel lefelé, mondván, hogy megy a felvétel. Thomas elmosolyodott: egy kis feketedoboz.
A regényt Pék Zoltán fordította, a 21. Század Kiadó jelentette meg 2026-ban, 4490 forintos áron.
