A Klimt-rekordfestmény mögött álló magyar történet: Léderer Erzsébet, a győri iparmágnás lánya
Nemzetközi hírek kereszttüzébe került tavaly novemberben Gustav Klimt késői portréja, amikor is 236,4 millió dollárért, vagyis közel 78 milliárd forintért kelt el. Ez a festmény a második legdrágább, valaha aukción eladott festmény lett, Leonardo da Vinci Salvator Mundija után, és a legdrágább modern festmény a világon. A magyar média azonnal lecsapott a licitálás izgalmára és a művészeti piac új csúcsára, ugyanakkor alig esett szó arról, hogy a portré modellje – nem Léderer Erzsébet, hanem Erzsébet Léderer – győri gyökerekkel bír. Ő nem csupán egy „bécsi hölgy” volt, hanem egy magyar iparmágnás lánya, aki a Mosoni-Duna partjáról érkezett a közép-európai művészeti világba. Ez pedig nem valami kitalált helyi patriotizmus, hanem tény.
A Léderer család ipari öröksége
Erzsébet Léderer apja, Ágoston, számos osztrák gyár tulajdonosa volt, ő volt a Győri Szeszgyár és Finomító vezérigazgatója és fő részvényese, valamint kulcsszereplője a város iparosításának. Számottevő szerepet játszott abban a folyamatban, amely során Győr kereskedővárosból modern ipari központtá fejlődött tudatos várospolitikával és radikális strukturális átalakításokkal. Az 1884-ben alapított gyár, amely a csőd szélén indult, Léderer tőkéje, szakértelme és az általa Bécs és Győr között kiépített üzleti hálózat révén megmenekült, melyet német, osztrák és cseh kapcsolatokkal erősített meg. Vezetése alatt a korábbi „kvázi-gyár” modern nagyvállalattá fejlődött: a támogató ipar központjává vált, amely hosszú időn át egyik legmegbízhatóbb munkaadója volt a városnak.
Igazi ipari zseniként az igazgatóság tagjaként több vasúti és ipari részvénytársaság munkájában részt vett, és elnökként irányította a városi és megyei megtakarítási bankot. Elkötelezettsége folytán a Léderer-korszak 41 éve alatt a szeszes italok gyártása Győrben virágzott. Modernizálta a gyárat, rendet teremtett a kereskedelemben, ugyanakkor elegendő energiát talált ahhoz, hogy részt vegyen a Magyar Kocsi- és Gépgyár megalapításában és fejlődésében, amely a rendszerváltásig Győr legnagyobb ipari vállalata maradt. A győri sajtó számtalan alkalommal tudósított családja jótékony adományairól, helyi újságok szerint neve „erkölcsi és pénzügyi garancia” volt – mind az gazdasági életben, mind a szociális intézmények fenntartásában.
A családi háttér és a művészetek iránti szenvedély
Győr ipari fejlődése a 19. század második felében zajlott, de ez nem volt véletlen. A város gazdasági struktúráját a zsidó vállalkozók formálták, akik 1850-től kezdve tőkét, technológiát és modern üzleti kultúrát hoztak a régióba. Létrehozták a vezető élelmiszer- és gépgyárakat, megalapították a textilipart, valamint olaj- és gyufagyárakat. Az évszázad fordulójára ez az üzleti réteg kialakította Győr első stabil, több generációs ipari alapját; 1910-re a város lakosságának 46,8 százaléka már az iparból élt, ami Győrt Magyarország legiparosodottabb településévé tette. Ágoston Léderer fontos szerepet játszott ebben a struktúraváltásban. Mindez teret biztosított a társadalmi és kulturális hátterének, amely lehetővé tette lányának, Erzsébetnek, hogy bejusson a bécsi modernizmus legbelső köreibe – egészen Gustav Klimtig.
Egy birodalom születése
Ágoston Léderer életútját megértéséhez először családi hátterét kell megvizsgálni. A családtörténet nem kastélyokkal és műalkotásokkal indult, hanem egy bérelt műhelyben Észak-Csehországban. Ignatz Lederer 1820-ban született, abban az időben, amikor a zsidó családok mozgása, házasságai és megélhetése szigorú jogi korlátozások alá estek. Ignatz feleségül vette a nővérét a zsinagógában, és a bécsi központi temető zsidó szekciójában temették el, ami arra utal, hogy vallási hovatartozása fontos volt számára, még ha forrást nem is találunk, ami dokumentálná közösségi szerepvállalását.
A Türelmi Rendelet kihasználásával Ignatz a cseh-morva régióban indította el üzleti tevékenységét. 1859-ben ipari engedélyt szerzett kis bérelt lepárlóira Leipában, majd 1867-ben Jungbunzlauban. Ez a szerény családi vállalkozás később megalapozta a „Jungbunzlauer Spiritus und Chemische Fabrik AG” megalapítását, amelyet 1895-ben Prágában jegyeztek be, s amelyet újabb gyárak követetek, biztosítva Ignatz fiai számára a pénzügyi hátteret.
Ignatz különösen innovatív volt: átállt a burgonyapárlat készítéséről a magasabb minőségű cukorrépából készült párlatokra, és jól megelőzte korát azáltal, hogy a gyártási folyamat melléktermékeit is hasznosította, mint például a káliumot. Termékeit számos iparágban használták, a üveggyártástól a szappankészítésig. Az üzleti siker gyorsan anyagi jólétet hozott a családnak, és Ignatz rendszeresen támogatta közössége rászorulóit.
Műgyűjtők a monarhia korában
A 19. század második felében hatalmas népmozgás indult a cseh-morva területekről Bécsbe, és a Léderer család sem volt kivétel. 1896-ban, Ignatz halálakor már Bécsben élt, meggyőződése volt, hogy csak itt válhat igazán nyereségessé és nemzetközileg integrálttá az általa felépített ipari birodalom. Ez a cseh és morva gyökerekre támaszkodó, Bécsben középpontba helyezett sokoldalú üzleti háttér volt az alapja Ágoston Léderer győri karrierjének, és ennek fedezete volt házasságának Szeréna Szidónia Pulitzerrel 1892-ben, amely az ortodox zsidó szertartás szerint zajlott a győri főrabbi által.
A Lédererek a belvárosban laktak, de jelentős birtokokkal és ipari érdekeltségekkel is rendelkeztek Győrben. Otthonuk századfordulós művészeti életük egyik központja volt. Ekkorra Ágoston Léderer a 50 millió fős osztrák-magyar monarchia ezer leggazdagabb üzletembere közé tartozott. Családja jelentős tapasztalattal rendelkezett a lepárlás és a kémiai ipar területén, és ő maga Bécsben tanulta ki a szakmát, majd tanulmányutakon folytatta képzését.
A házasság közösségi és gazdasági szempontból egyaránt kiemelten fontosnak bizonyult. Szeréna Szidónia Pulitzer, aki Makón született, és akinek unokatestvéréről a Pulitzer-díjat nevezték el, körülbelül 1,3 millió eurónak megfelelő hozományt hozott a házasságba, azaz fél milliárd forintot, amely lehetővé tette, hogy Ágoston Léderer a győri szeszgyár többségi részvényesévé váljon és azt 41 éven keresztül irányítsa. A család 1911-ben költözött Bécsből Győrbe, ahol Léderer is felvette a magyar állampolgárságot. Az iparmágnás, aki közgazdaságtan és kémia terén végzett tanulmányokat, a 20. század elejének multimilliomosává vált. A gyár ma is áll, Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. néven üzemel, de az elhunyt vezérigazgató nevét alig ismerik ma már.
Műgyűjtés és kapcsolatok a művészet világában
A Léderer család nem csupán vagyonával, hanem művészet iránti szenvedélyével is kitűnt. Ágoston és Szeréna a monarhia egyik leglelkesebb műgyűjtői között voltak: rendszeresen részt vettek aukciókon Párizsban, Londonban és Berlinben, ahol elképesztő összegekért vásároltak műalkotásokat. Ágoston a késő reneszánsz és a korai barokk olasz művészet iránt szenvedett. Egyedülálló gyűjteménye volt 16. századi bronz műtárgyakból, melyet még a bécsi művészeti mecénások körében is ritkaságnak számított.
Szeréna a modern korszak iránt kezdett érdeklődni. Rendszeres látogatója és vásárlója volt a Wiener Werkstätte kiállításainak, lelkes támogatója volt a bécsi szecessziónak, és követője mindannak, ami a századfordulós bécsi modernitást jelentette. Extravagáns ruháit a kor híres divattervezője, Emilie Flöge készítette, gondolkodását Freud tanításai formálták. Más szóval, ő testesítette meg mindazt, ami a bécsi társadalmi élet intellektuális és vizuális középpontját alkotta, és gyermekeiket is ebben a világban nevelte. Erzsébet a szülei művészet iránti szenvedélyét követte szobrászként, míg Erik műgyűjtővé vált. Így nem meglepő, hogy a győri iparmágnás lánya be tudott jutni a bécsi modernizmus belső körébe.
Barátság, művészet és egy ikonikus portré születése
A századfordulón a Lédererek találkoztak az osztrák festőművésszel, Gustav Klimttel, aki már ekkor is érvényesült. 1897-ben Klimt és több művésztársa a konzervatív Künstlerhausból való kilépésére tett lépéseket, és megalapította a Wiener Secessiont. A csoport célja az volt, hogy felszabaduljon a hivatalos akadémiai művészet kötöttségeitől, és helyet adjon a modern formáknak, új esztétikáknak és nemzetközi trendeknek. Ebben az élénk, innovatív környezetben a művészetet kedvelő Lédererek találkoztak Klimttel – és ez vezette Erzsébet Léderer későbbi szerepéhez, mint a festő legfontosabb portrémodelljei közé.
A Lédererek így szoros, baráti kapcsolatot alakítottak ki a fiatal, tehetséges Gustav Klimttel, aki gyorsan Bécs társadalmi életének ünnepelt alakjává vált a századfordulón. Klimt sokféle műfajban dolgozott, de különösen ismertté vált, hogy korának kiemelkedő nőit festette, köztük Szeréna Léderert is. Az ő teljes alakos portréja 1901-ben a Szecesszió 10. kiállításán került bemutatásra, amely gyorsan Klimt egyik leghíresebb művévé vált.
Szeréna elkötelezett híve volt a festő munkásságának, és szó szerint vagyonokat költött, hogy bécsi otthona szalonját Klimt festményeivel és rajzaival díszítse. Művészet iránti lelkesedése oda vezetett, hogy Klimt egyik leghíresebb és legprovokatívabb műve, a 24 méter hosszú Beethoven Frieze ideiglenes otthont talált a Szeréna Léderer szalonjában. Ez a gesztus tökéletesen tükrözi, hogy a család Bécs modernizmusának egyik legfontosabb mecénásává vált. Ez a szoros személyes és művészi kapcsolat később gyümölcsöző eredményt hozott, megteremtve a portré alapjait, amely ma a második legdrágább festmény, amely valaha aukción kelt el, és amelynek modellje egy gazdag győri iparmágnás lánya volt.
Schiele és a Léderer család: Művészeti barátság Győrben
Klimt közeli kapcsolatának köszönhetően a Léderer család barátságot alakított ki a fiatal és rendkívül tehetséges Egon Schiele-vel is, akit Klimt mutatott be nekik mint különösen jó barátot. Schiele gyorsan elnyerte a család bizalmát: festőiskolai órákon dolgozott a legidősebb fiatal, Erich Léderer mellett, és mentorálta őt művészi karrierjének első lépéseinél. 1911 fordulópontot jelentett, mivel a Lédererek Győrbe költöztek, és Schiele egy egész éven át vendégeskedett otthonukban. Ez az időszak Schiele életművének fontos fejezetévé vált, hiszen a győri Kecskebak-híd híres képét festette meg, emellett több portrét is készített Erichről. A Klimt–Schiele–Léderer kapcsolat ritka példa arra, hogy egy győri iparmágnás család az osztrák avantgárd szellemi és művészi körei közé került.
Ágoston Léderer 1936-ban halt meg, amikor is Bécs egyik legelőkelőbb utcájában, az Innere Stadt közelében élt, közel a parlamenti körzethez, a Justizpalasthoz és a Hofburghoz. Ez a cím egyértelműen jelzi integrációját a bécsi felső-kapitalista és felsőbb osztály elitbe, és arra utal, hogy családja a Monarchia fővárosának szociális és kulturális középpontjához tartozott. A Wiener Salonblatt búcsúztatói őt az alábbiakkal: “Mint komoly gyűjtő, minden jelentős aukción részt vett Párizsban, Londonban vagy Berlinben, ahol a nyugodt és kivételesen intelligens úriembert egy lenyűgözően szép nő kísérte, akinek sötét, csillogó szemei mindenkit elbűvöltek. Az évtizedek során elismerté váltak, mint lelkes gyűjtők, akik egyértelmű szakértőkké váltak.”
A Lédererek sorsa a háború idején
Aztán jött 1938 és az Anschluss, amely pusztító hatással volt a Léderer családra. A nemzeti szocialisták árjaivá tették a Jungbunzlauban található vállalatot, és elkobozták a család minden vagyonát. Teljesen anyagi csődbe jutva – és magyar állampolgárként – Szeréna 1938-ban Magyarországra menekült, ahol 1943-ban hunyt el. Lányuk, Erzsébet – akinek árja férje hirtelen elhagyta az Anschluss után – szintén pénztelenül érkezett Magyarországra, és alig egy évet élt anyja után. Két fiútestvérük, Erich és Fritz 1938-ban külföldre menekült. Erich és felesége Genfben telepedtek le, ahol 1995-ig, haláláig, életének céljául tűzte ki a szülei javai visszaszerzését, ami lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. A nácik a Lédererek Klimt-gyűjteményét egy alsó-ausztriai kastélyba szállították, és mielőtt elhagyták volna Ausztriát, 1945. május 8-án felrobbantották és felgyújtották a kastélyt, ahol a műkincseket és festményeket tárolták.
Ez a Magyarországon akkori sajtó által háttérbe szorított esemény, ahol a művek értékére és Erzsébet holokauszt alól való menekülésére összpontosítottak, alig említette győri kapcsolatát – vagy hogy ő volt a város egyik legfontosabb ipari dinasztia gyermeke. Mintha a portré mögötti magyar történet láthatatlan lett volna. Mintha a győrt modernizáló zsidó iparmágnások nem írták volna nevüket a város történetébe. Pedig ők azok az üzletemberek, akik elindították Győr ipari fejlődését és biztosították a város fejlődését egészen a második világháborúig. És a személy, aki ezt a hálózatot Bécshez kapcsolta, akit integrált, és nemzeti rangra emelte, Ágoston Léderer volt, akinek lánya a rekordot döntött műalkotásban szerepel. Mintha a portré nem bírna magyar kapcsolattal, mintha nem tartozna ahhoz a történethez, amely egy Klimt mesterművel zárult, amelyet a Sotheby’s aukción értékesítettek.
Viszont fontos hangsúlyozni, hogy ez a portré is egy magyar történet
Bár Klimt világrekordot döntő festménye Bécsben készült, gyökerei mélyen a győri ipari város földjébe nyúlnak. A teljes alakos portré nem csupán a művészettörténet mesterműve, hanem a magyar zsidóság felemelkedésének vizuális lenyomata is. Ez egy olyan korszak portréja, amikor zsidó és nem zsidó vállalkozók összefogtak, hogy formálják Győr képét, és amikor a város ipara nemcsak Magyarország gazdasági térképén, hanem Európa térképén is helyet követelt magának.
Ezért a Klimt-festmény rekordáron való eladása nem csupán hír a művészeti piacon. Ez egy emlékmű egy nő számára, aki a művészet legmagasabb ikonográfiájában jelenik meg – és aki ezzel visszahozza a figyelmet a városra, a családra és arra a gazdasági és kulturális világra, ahonnan származik.
