Az Anarchista Városállam: Cospaia Története
A középkori Itália területén, a modern Olaszország megalakulása előtt, számos kisebb és nagyobb ország, hercegség és városállam osztozott. Ezek az államok gyakran intrikák áldozatai voltak, harcoltak egymással, valamint a franciákkal, spanyolokkal és a pápai hatalommal is. Már gyermekkorból ismert lehet a Velencei Köztársaság, a Medici-dinasztia által vezetett Firenze, vagy a Nápolyi Királyság története. Ezzel szemben Cospaia köztársasága, egy anarchista városállam, a mai Umbria területén, talán kevésbé ismertté vált, pedig közel 400 éven keresztül létezett.
Cospaia kikiáltásának ideje, 1440, egybeesik Hunyadi Mátyás születésével, míg 1826-ban, amikor véget ért, már Petőfi Sándor is élt. Az állam alapítása teljes véletlen eredménye volt, amely a pápai kormányzati viták következményeként jött létre. Az 1431-es évben IV. Jenő pápa 25 ezer florin hitelt vett fel a Medici családtól, hogy rendezze a Vatikán gazdasági nehézségeit. A probléma az volt, hogy a kölcsön fedezéseként a város, Sansepolcro és környéke is a Medicihez került, ám a határvonal meghúzása komoly zűrzavart okozott.
Bár a szerződésben a Rio folyó partját jelölték meg, a térkép készítésekor a firenzei és a pápai térképészek nem tudtak egyetérteni abban, hogy melyik Rio folyó valósítja meg a határt. A két éppen egymás mellett lévő Rio, a Rio della Gorgaccia és a Rio Riascone miatt a kisváros, Cospaia, felfedezte, hogy a zűrzavar lehetőséget ad a függetlenség kikiáltására. Mivel egyik nagyhatalom sem akarta a vitát folytatni, Cospaia függetlenségét hamarosan elismerték.
Cospaia városállama, amely mindössze 330 hektáron terült el, elsősorban a dohánytermesztésre építette gazdaságát, és adómentes szabadkereskedelmi zónává alakult. Nélkülözte a hadsereget, a rendőrséget, a formális kormányt, sőt, még börtönt sem tartott fenn. Ha döntésekre volt szükség, a családfők tanácsát hívták össze. A városállam mottója, a „Perpetua et firma libertas”, azaz „örökkévaló és szilárd szabadság” jól jellemezte mindennapi életüket. Mindenki szabadon élt, feltéve, hogy nem zavarta a másik békéjét.
Különösen vonzóvá vált Cospaia, mivel míg a Vatikán területén tiltotta a dohányzást, Firenzében pedig szigorú adózási rendszert alkalmaztak, Cospaia virágzásnak indult. A kiváló mezőgazdasági körülményeknek köszönhetően hamar Olaszország dohánytermesztésének központjává nőtte ki magát, és a dohánykereskedelem illegális világában is fontos szerepet játszott.
Végül azonban ez a virágzás vált Cospaia vesztévé. A bővülő gazdasági befolyásuk egyre több olyan érdeket sértett, amelyek a városállam működését megkérdőjelezték. 1826-ban, 386 év után a cospaiai családfők, nyomás alatt, akik cserébe a dohánykereskedelem jogának megőrzését is megkapták, kénytelenek voltak elfogadni, hogy területüket a pápai állam és a toszkánai nagyhercegség között osszák fel.
A városka templomának harangja ma is őrzi a városállam egykori mottóját, emlékeztetve a látogatókat egy olyan anarchista-libertárius paradicsomra, amely számos kihívást túlélt a történelem viharai közepette.
Források: Amusing Planet, Mises.org, Umbria Tourism.
