Törökország: A NATO-csúcs ürügyén folytatott letartóztatások valósága
Az utóbbi időszakban Törökország a politikai elnyomás újabb szakaszába lépett, ahol a NATO-csúcsra hivatkozva tömeges letartóztatások váltak gyakorlatává. Július 5-én, néhány nappal a várva várt NATO-csúcs előtt a török hatóságok aktívan zajtottak a civil ellenzék és a kritikus hangok elfojtására. Az események eddig nem tapasztalt mértékben érintették a közszereplőket, újságírókat, aktivistákat, és még humoristákat is, akik valóságos céltáblává váltak.
A rendőrség Ankarában és más városokban razziákat tartott, amelyek során ezernyi ember, köztük politikai aktivisták és médiagépek munkatársai kerültek lecsukatásra. Az Anadolu hírügynökség beszámolója szerint 39 ember került őrizetbe, többek között a T24 hírportál főszerkesztője és az Oda TV riportere. A cél nyilvánvaló: a bátorításon kívül a bíróság elé állított humorista, Deniz Göktaş esete is jól szemlélteti ezt a törekvést.
Göktaş, akit politikai komikus létrehozásával vádolnak, több standup előadásában merész módon kritizálta Recep Tayyip Erdoğan elnököt. A humoristát hazatérésekor, a legnagyobb isztambuli repülőtéren fogták el, s azóta számos panasz érkezett viccei miatt. Az őrizetbe vételek során a hatóságok arra hivatkoznak, hogy a közvélemény megvédése érdekében járnak el, azonban sokan úgy vélik, hogy ez csupán a politikai ellenségek megfélemlítésére tett kísérlet.
Június végéig több mint 200 embert – köztük jogászokat, akadémikusokat, diákokat – tartóztattak le, amit a hatóságok a „militáns cselekvések leleplezése” érdekében indokoltak. Edgar Şar, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója rámutatott, hogy a demokrácia prioritása a nyugati politikai agendán folyamatosan csökkent, különösen a Donald Trump megválasztása óta.
Azzal, hogy Törökország minden eddiginél inkább figyelembe veszi az autokratikus tendenciákat és elnyomja a demokratikus értékeket, a NATO-csúcs csupán ürügyként szolgál a hatalom koncentrálására. Özönlik a nemzeti és nemzetközi közvélemény felháborodása, hiszen a letartóztatások a sajtószabadság és a politikai pluralizmus egyértelmű korlátozásának minősülnek. Erol Önderoğlu, a Riporterek Határok Nélkül török tagja is megfogalmazta kritikáját, miszerint a műveletek fenyegetik az újságírók biztonságát és reputációját.
Miközben Törökország belső hatalmi harca folytatódik, a kormány politikai céljai világosan látszanak. A CHPs, Törökország legnagyobb ellenzéki pártjaként, a népszerű Ekrem İmamoğlu vezetésével harcba kelt a hatalom ellen. Az elnök és csapata a képviselői szintű ellenállást úgy próbálja kezelni, hogy nem csupán a politikai szereplőket, hanem a civil társadalmat is elnyomják.
Ahogy a nemzetközi közvélemény összpontosít a NATO-csúcsra és a Törökországban tapasztalható aggasztó fejleményekre, úgy egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokratikus normák háttérbe szorulnak, míg a biztonság politikai érdeke válik prioritássá az európai vezetők körében. Eközben Erdoğan hatalma látszólag határtalanná vált, és a tisztviselők egyre magabiztosabban vonulnak el a demokratikus értékek védelme oltalmában zajló kritikáktól.
