A novella, amitől berezeltek az atomtudósok is
Cleve Cartmill a tudományos-fantasztikus irodalom egyik különös alakja, akinek neve a történelem sötét és titkos részéhez kapcsolódik. Cartmill a legjobban egy 1944-es novellájáról, a „Deadline”-ról ismert, amely, bár nem vált óriási sikerűvé, mégis felkeltette az amerikai kémelhárítás figyelmét. Cartmill a 16. Tudományos-fantasztikus Világkongresszuson Los Angelesben találkozott nagy nevekkel, és a sci-fi közösségben részt vett fontos események szerves részévé vált.
Számos novellát publikált, de a legelgondolkodtatóbb írását 1944-ben tette közzé, amelyben az amerikai atomprogram titkos részleteihez hasonló részleteket említett. A történet középpontjában egy hatalmas, új típusú szuperbomba állt, amely a Manhattan-terv keretében fejlesztett U-235-ös izotóppal működött, egy olyan téma, amely akkoriban éppen aktuális volt a titkos katonai kutatások miatt.
Cartmill, aki nem szállt be a második világháborúba, mivel gyermekbénulásban szenvedett, John Campbell főszerkesztő bátorítására kezdte el írni a novellát. Campbell, akinek a célja az volt, hogy valami különös és sokkoló történetet hozzon létre, megkérte Cartmillt, hogy egy szuperbombát középpontba állító cselekményt írjon. A „Deadline” világában a népek nevei fordítva olvasva a valóság egyfajta paródiájaként szolgálnak; például a tengelyhatalmak és szövetségesek nevei elforgatva tükrözik a történelmiet.
A „Deadline” novella 1944 márciusi közlését követően, Cartmill lakóhelyén a kémelhárítás megjelent, hogy tisztázza, honnan származtak a novellában megfogalmazott információk. A végén a hatóságok elbizonytalanodtak, mivel Cartmill azt állította, hogy a hozzáférhető nyilvános források alapján írta a történetet. Campbell, aki a Massachusettsi Műszaki Egyetemen diplomázott, tisztában volt a fisszióval, így a részletek, amelyek miatt több szempontból is aggódni kezdtek, javarészt tőle származtak.
A történet elérte Los Alamos laborjaiban is a tudósokat, köztük Teller Edét, akit meglepett, hogy Cartmill a szuperbomba morális dilemmáira is reflektál. A kémelhárítás több napig faggatta Cartmillt, aki végül egy olyan megoldást javasolt, amely szerint Campbellnek többé ne jelenjen meg hasonló tartalmú szöveg, mivel az hivatalos aggodalmakat okozott. A Manhattan-terv vezetése pedig felvette a kapcsolatot az amerikai cenzorokkal, hogy tiltsák be a magazint, ám a cenzorok ezt elutasították, arra hivatkozva, hogy a tudományos-fantasztika és a hétköznapi valóság határvonalai gyakran elmosódnak.
A „Deadline” esetkörén túl érdemes megemlíteni, hogy nem Cartmill munkájának volt ez az egyetlen irodalmi vonatkozása a témában. H. G. Wells és Robert Heinlein korábbi műveiben is fellelhetők hasonló tematikák, és ezek indították meg azt a diskurzust, ami a tudományos-fantasztika műfaját hozzájárult a tudományos közélethez. Cartmill halála után évtizedekkel később a „Deadline” története még mindig érdekes diskurzusokat generál, mivel a mű valójában egy figyelmeztetés a tudás felelősségére, és mint olyan, a tudományos felfedezések közepette sosem túl késő kritikákra és párbeszédre.
Cartmill örökségét fia, Matt folytatja, aki elismert antropológus lett, így a tudományos párbeszédek folytatódnak, míg a múlt tanulságait nem szabad elfelejteni.
Forrás: Telex.hu
Forrás: telex.hu/eszkombajn/2025/12/04/atombomba-sci-fi-novella-cleve-cartmill-manhattan-terv
