Elemző: a Tisza még nem nyúlt a fideszes gazdasági örökség egy részéhez
A Fidesz-kormányok számos bírálható intézkedése közül kevesebb szó esik a paternalizmusról és a piaci verseny korlátozásáról, pedig társadalmi-gazdasági kárt tekintve ezek is súlyosak – írja elemzésében egy portfóliómenedzser.
Április 12-én a Tisza Párt felhatalmazást kapott, hogy rendszerváltást vigyen végbe, és lebontsa az elmúlt 16 évben emelt korlátokat. A Tisza-kormány első 100 napja lényegében erről szólt: helyreállították a fékek és ellensúlyok rendszerét, megnyirbálták vagy semmissé tették a korábbi kormány szerződéseit, felállították a vagyonvisszaszerzési hivatalt, és sikerült jelentős uniós támogatást hazahozni.
Ennek ellenére az első intézkedések között több is akadt, amely tovább erősítette a paternalizmust, és a piaci verseny korlátozásának feloldása sem kezdődött el. A szerző szerint a paternalizmus a kádári rendszer öröksége, amelyre a Fidesz 16 éven át politikailag rá is játszott, a benzinárstoptól a rezsivédelmen át a befagyasztott árakig.
Az elemzés szerint az árrésstop már bevezetésekor értelmetlen volt, mert az infláció egyszeri lehúzásán kívül nem volt pozitív hatása: a kereskedők a hatósági áras termékekhez hasonlóan más termékcsoportokra terítették a veszteségeiket. Az MNB számításai szerint az árrésstop kivezetése nem okozna inflációt, mert amennyivel emelkednének a védett termékek árai, annyival esnének más termékekéi.
A második általa elvárt lépés a kiskereskedelmi adó azonnali kivezetése. Magyarországon az EU-n belül a legmagasabb, 27 százalékos áfakulcsot még egy 4,5 százalékos különadó is megfejeli. A költségvetésnek ez több mint 300 milliárd forintos bevételt hoz, ugyanakkor az adótétel eltörlése nem feltétlenül jelent ekkora bevételkiesést: ha a különadó eltörlésének fele átmegy az árakba, a fogyasztók rendelkezésre álló jövedelme nő, aminek egy része az áfán keresztül visszakerül a költségvetésbe.
A szerző szerint a két tétel piactorzító hatását jól mutatja, hogy a nagyobb magyarországi élelmiszerláncokban sok termék ára közel a duplája annak, mintha valaki egy lengyel, cseh vagy román online forgalmazótól rendelné meg.
Az Otthon Start Program kapcsán felveti: a kedvezményes hitelek túlnyomórészt azoknak segítettek lakáshoz jutni, akik a társadalmi átlaghoz képest messze magasabb jövedelmi kategóriában vannak. A valóban rászorulók azt látták, hogy az 1,5 millió forintos négyzetméterár alatti lakások ára azonnal felugrott a limit környékére. Ha az MNB-alapkamat és a piaci kamatok is jelentősen estek, akkor az OSP-t vagy el kell engedni, vagy úgy átdolgozni, hogy ténylegesen a rászorulókon segítsen.
Piactorzítónak és társadalmi hasznosságát tekintve kontraproduktívnak nevezi a telekommunikációs cégeknél a díjak éves inflációval történő emelését is. Azt is nonszensznek tartja, hogy a jövedéki adó alá eső termékek árát az infláció mértékével emelik.
A cikk szerint ahelyett, hogy a kormány eltörölte volna a piactorzító rendeleteket, inkább újabb „mi gondoskodunk rólatok” típusú intézkedések jöttek: a gyógyszerek áfájának eltörlése, az iskolakezdési támogatás, a tűzifa áfájának csökkentése és a nyugdíjak alsó határának 120 ezer forintra emelése. Utóbbival kapcsolatban megjegyzi: akinek 120 ezer forint alatt volt a nyugdíja, nem véletlenül volt annyi, mert a nyugdíjszámítás szerint sokan nem fizettek be annyi járulékot.
Az elemzés szerint sok időt igényel, amíg az összes gondoskodó és piactorzító korlát kivezetése megtörténik, de el kellene kezdeni, mert a rendszerváltásnak ez is célja lenne. A szerző szerint minél közelebb kerül az ország 2030-hoz, a következő választáshoz, annál nehezebb lesz ilyen intézkedéseket hozni.
Végezetül azt kívánja, hogy minél több paternalista és piactorzító intézkedés tűnjön el, mire az ország az euróbevezetés előszobájának számító ERM-II közelébe kerül. Amit lehet, hagyni kell a piacra, és csak ahol valóban szükséges, ott avatkozzon be az állam – a társadalmat pedig arra kellene tanítani, hogy minél inkább öngondoskodó legyen.
