Moldva Olümposza: A Csalhó Meghódítása
Szikrázó napsütésben kezdtük meg Moldva híres hegyének, a Csalhónak a megmászását, ami az elnevezésének minden szavát igazolta. Az időjárás mázlistánk végre kedvezett, a meteorológusok tiszta időt ígértek, ami elengedhetetlen volt a gyönyörű kilátás élvezetéhez. Ezen a napon nem a megszokott, megterhelő útvonalakat választottuk, hanem egy jóval könnyebb, ám annál látványosabb választást tettünk – a Juhász-tisztás irányát. Az út felfedezése során valóban megmutatkozott, miért hívják a Csalhót Moldva Olümposzának.
A korábbi kalandjaink, amelyeken ködben, fagyban és erős szélben küzdöttünk, már emlékké váltak, de a barátom, Szilágyi „Laza” Pista állandó unszolása csak fokoztam a kíváncsiságomat az iránt, hogy végre egy tiszta, napfényes napra is eljussunk. Végül úgy döntöttem, hogy a Bucsecs helyett a Csalhót választom, hogy végre rendezhessem a számlát a heggyel, és beváltsam az ígéretemet.
Előkészületek és Tervezés
Az utat Gyergyóból indítottuk, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros festői vidékén keresztül haladva. Az információs ponttól a Juhász-tisztás irányába haladtunk, ahol kiderült, hogy a természet nem spórolt a látványosságokkal. A célunk a napsütötte Csalhó tükröződő csúcsa volt. Az útvonal megérkezése sokáig tartott, de csapatunk egy váratlan túratárssal is bővült: egy kiskutyával, aki az autónk után szaladt, és végül végigkísérte a túrát.
A Tóka-csúcs és a Kaland
Miután elértük a Dochia menedékházat, következett a túra legnehezebb szakasza, a Tóka csúcsának megmászása. Ekkor figyelmeztetést kaptunk a medvék jelenlétéről, de a rutinosabb túrázók tudják, hogy a hangos beszéd is a védekezés része. A csúcsra felérve a táj megdöbbentett minket. A Csalhó sziklás hegye és a körülötte elterülő gyönyörű táj valóban egyedülálló élményt nyújtott.
A felső sziklán való álldogálás közben nemcsak a csúcsot pipáltuk ki, hanem egy varázslatos panorámát is magunkénak tudhattunk. A távolban a Kelemen-havasok, Retyezát és más hegységek vonulatai is feltűntek a tiszta időben. A lépcsőkön lefelé haladva a túránk végén ismerkedhettünk a hátralevő úttal, amikor is a kiskutya újfent feltűnt és a csapatunk tagjává vált.
A Visszaút és a Megéltek
A túra végeztével újra a menedékház felé tartottunk, ahol ízletes levest fogyasztottunk. Az erdő sötétedni kezdett, amikor elindultunk vissza, de az élmények nem tűntek el. A Csalhó egy teljes napot adott, élményekkel, szép emlékekkel és széles mosollyal az arcunkon. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros sötétedésben még mindig lenyűgöző volt, igaz nem a fényeikkel, de a titokzatos bájukkal bölcsen tűntek el a szemünk elől.
A Csalhó nemcsak a csúcsot, hanem sokkal többet adott nekünk. Ez a kaland túlmutatott a fáradtságon és a fizikai kihíváson – ez volt az élmény, amire egy életre emlékezni fogunk.
Forrás: telex.hu/transtelex/2025/12/13/hegymaszas-tura-moldva-csalho
