A francia király, aki azt hitte, üvegből van a teste
Az üvegképzetnek nevezett pszichiátriai jelenségben szenvedő beteg meg van győződve arról, hogy a teste üvegből van, és könnyen összetörhet. Ez a különös kórkép évszázadokkal ezelőtt terjedt el leginkább Európában, ahol több mint kétszáz éven át a műveltebb rétegek betegségének tartották, de elszigetelt esetek még napjainkban is előfordulnak.
A történelem egyik leghíresebb üvegképzetes személye VI. Károly francia király volt, aki egyébként is súlyos mentális betegségben szenvedett. A feljegyzések szerint rendszeresen dühöngött, egyszer lóháton öt saját lovagját ölte meg, mielőtt lerántották a lováról és megfékezték. A király krónikása, egy Saint-Denis-i szerzetes szerint Károly pszichotikus epizódjai az üldöztetéstől való félelemben, téveszmékben és önkéntelen erőszakban nyilvánultak meg.
Az Őrült Károly néven emlegetett uralkodó időnként a saját feleségét és gyermekeit sem ismerte fel, és eszelősen rohangált a palotában. 1405-ben öt hónapon át nem volt hajlandó megmosakodni, testét fertőzött sebek és tetvek borították, végül orvosa kérésére erővel fürdették meg.
II. Piusz pápa leírása szerint a király betegsége napról napra súlyosbodott, egészen addig, amíg teljesen el nem veszítette az eszét. Ebből a beszámolóból tudható, hogy időnként azt hitte, üvegből van, és nem engedte, hogy hozzáérjenek. Vasrudakat erősíttetett a ruhájába, és különböző módszerekkel igyekezett megvédeni magát attól, hogy elessen vagy összetörjön – például nagyon puha párnákkal bugyolálta be magát, nehogy alvás közben baja essen.
A klasszikus ókorból és a kora középkorból is maradtak fenn feljegyzések olyan emberekről, akik azt hitték magukról, hogy agyagból vannak. Ezeket az eseteket jellemzően a kerámiára és az agyagból teremtett emberre utaló bibliai történetekhez kapcsolták. Az üvegképzet ennek kiterjesztett változata, folytatása lehetett. Először egy 1561-es orvosi szövegben jegyezte fel egy holland orvos, Levinus Lemnius. Fénykora a 15–17. századi Európában lehetett. Az irodalomban is találunk rá példát: Cervantes Az üvegdiák története című elbeszélésében a főhőst egy afrodiziákumnak szánt birsalmával mérgezik meg, ami üvegképzetet vált ki nála.
Az 1830-as évekre az üvegképzet eltűnt az írásos emlékekből. A modern korban már csak elvétve lehet találkozni ezzel a mentális problémával, Andy Lameijn holland pszichiáter viszont talált néhány újabb esetet, főként az 1800-as évek végéről. Lameijn előadásokat is tartott a témáról, emiatt megkereste őt egy kollégája, aki saját hollandiai kórházának archívumában talált egy 1930-as évekből származó esetet. Egy másik orvos pedig egy másik kórház 1964-ből származó esetét mutatta be neki.
Több elmélet is létezik arra, hogy miért tűnhetett el ennyire ez a tévképzet a modern társadalomból. Egy pszichiátriatörténész szerint az ilyen téveszmék gyakran az adott kor új anyagaihoz és technológiai vívmányaihoz kapcsolódnak: a 17. században az üveghez, a 19. században például a cementhez, napjainkban pedig a technológiához és a megfigyeléshez kapcsolódó elképzelések jelenhetnek meg hasonló formában.
