Koreai konfliktus és bosszúhadjárat a Call of Duty: Modern Warfare 4 középpontjában
A dél-koreai–amerikai alakulat mellett Price kapitány lett a játék másik főszereplője, akit Soap halála teljesen magára hagyott, és egyedül indul bosszúhadjáratra, hogy mindenkit felelősségre vonjon. Price korábban néha túl kíméletesnek tűnt, most azonban félretette a morális iránytűjét, és hamar kiderül, hogy a túloldalon egy még nagyobb pszichopata áll vele szemben.
A kampány ennek megfelelően nem fogja vissza magát: egymást érik a brutális jelenetek, és gyorsan kiderül, hogy a történetben senki nem érinthetetlen. Price a háttérben meghúzódó figurákat kajtatja egy Bond-filmeket idéző, nyaktörő tempójú adrenalinfröccsben, amelyben Mads Mikkelsen is feltűnik.
Közben Koreában dúl a háború, és ez a szál is remekül lett megcsinálva. A játék itt is egy kisebb alakulatot követ, de érezhető a tét és a konfliktus volumene, az új karakterek jól működnek, és vannak mellbevágó jelenetek is. A gonosztevők nagyon gonoszak, a jófiúk nagyon jók, bizonyos dolgok pedig bugyután le lettek egyszerűsítve, az egész mégis partiban van egy jobb akciófilm sztorijával – még úgy is, hogy egyszerre több szálat kell felgöngyölítenie.
A többjátékos mód visszatér az alapokhoz
A multi igazi erőssége, hogy az Infinity Ward visszatért az alapokhoz. A Call of Dutyból az elmúlt években szép lassan Fortnite-ot csináltak a rengeteg kollabbal és csillivilli kinézettel, a Modern Warfare 4-ben azonban nincs egyetlen hihetetlen kinézet sem: még a sokszoros presztízsért is a sztoriban látott arcokat, menőbb ruhákat és sisakokat lehet feloldani, a legdrágább kiadáshoz is csak sima Price jár a csillogós-láncinges helyett.
A Warzone-ba bekerült egy külön kapcsoló, amellyel az összes korábbi játékból hozott kinézet kikapcsolható, hogy mindenki realisztikusan nézzen ki. A játékmenet is földhözragadtabb maradt: a Black Ops 6-ban bevezetett, bármely irányba történő futás, ugrás és csúszás helyett a Modern Warfare 4-ben megint csak előre lehet szaladni, alapból nincs gyorsabb sprintelés és nincs falon futás, így a katonák mozgása jobban hasonlít a valósághoz.
Ennek eredményeként a multi jelentősen lelassult, taktikusabb lett, és kicsivel többet számít, hogy mennyire célzunk jól. A megjelenéskor tizenkét 6v6-os pálya került be a játékba, kedden ezekhez csatlakozott a klasszikus Shipment. A fegyverekre aggatható cuccok feloldása is jó tempójú, és a játék összerakott verziókkal is segít, ha valaki nem akar ezzel foglalkozni.
Az új játékmódok is kifejezetten jók lettek. Az Inflation a Kill Ordert ötvözi a Warzone-ból ismert Plunderrel: minél több pénzt kell gyűjteni az ellenfelektől, a sok pénzt birtokló játékos kiemelt célponttá válik, akit meg kell védeni vagy meg kell ölni, és az nyer, aki több pénzt gyűjtött. A Hijacknél egy kis elektromos szerkezetet kell elvinni az ellenfél bázisára, lerakni, majd megvédeni, hogy felrobbanjon. A Collateral pedig vásárolgatással kiegészített Search & Destroy, gyakorlatilag Counter-Strike a Call of Dutyban.
A DMZ is megújult
A Modern Warfare 2-ben debütált DMZ alaposan ki lett pofozva: saját, jól összepakolt sztorit és jól körülhatárolt célokat kapott, így végre élvezhető. A kampány egy nyílt világú küldetéssel ágyaz meg neki, amely messze a legjobb ilyen, amit valaha beletettek egy Call of Dutyba – sokan a Far Cryhoz hasonlították, a játékosok egy része a Metal Gear Solid 5-re asszociált róla.
Összességében a kampány az elmúlt évek egyik legjobbja, a multi sallangmentes Call of Duty, a DMZ pedig kinőtte a legtöbb gyermekbetegségét. A kritikusok odavannak a játékért, a játékosok nagyobb része is szereti, és az idén 24 éves széria ezzel lépte át a 40 milliárd dolláros összbevételt. Fontos azonban kiemelni, hogy a Game Passbe csak jövőre kerül be, így hiába lett kiemelkedő, sokan fognak kimaradni belőle – ami a 70 eurós játékok korában érthető is.
