Felerősíti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a mesterséges intelligencia?
Az idei AI Summit részeként vitaindítót tartottak arról a kérdésről, hogy a mesterséges intelligencia felerősíti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket. A résztvevők öt kérdésről vitáztak, mindegyikhez volt egy mellette és egy ellene érvelő szakértő. A vitában a címben jelzett kérdésről volt szó, ahol az egyik fél amellett érvelt, hogy a mesterséges intelligencia felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, míg a másik ennek az állításnak a cáfolatát kapta feladatul.
A társadalmi egyenlőtlenség fogalma alatt azt értjük, amikor egy társadalomban a különböző egyének vagy csoportok egyenlőtlenül férnek hozzá a javakhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez. Ez a különbség határozza meg az emberek társadalmi helyzetét, életkörülményeit és jövőbeli esélyeit.
A digitális technológiák mindig is egy jobb világ reményével kecsegtetnek, például azzal, hogy összekötik az embereket, hozzáférhetővé teszik az információt, demokratizálnak és csökkentik a társadalmi különbségeket. Ezt ígérte a távíró, a rádió, a televízió és az internet is. Egyik esetben sem valósult meg az ígért utópia, a társadalmi egyenlőtlenségek csak nőttek az utóbbi évtizedekben.
A technológia és a társadalom viszonyában nem a technológia, hanem az emberek hozzák létre a társadalmi egyenlőtlenségeket, közösen a technológiával, egy szocio-technikai realitás részeként. Ezért nem fatalista módon egy technológiai végzet elszenvedői vagyunk, hanem a valóság alakítói. Az MI és a társadalom együtt alakítja az egyenlőtlenségeket, az MI részévé válik azok újratermelődésének.
Az MI és az egyenlőtlenség viszonya elvileg négy rétegű lehet: meglévő egyenlőtlenségeket reprodukálunk vele, új egyenlőtlenségeket hozunk létre vele, felerősítjük a már meglévő egyenlőtlenségeket, vagy mérsékeljük azokat.
A torzítás fogalma széles körben elterjedt az MI kapcsán: a korábbi társadalmi egyenlőtlenségek benne vannak azokban az adatbázisokban, amikkel az MI modelleket tanítják, így az MI képes ezeket újratermelni. Például a hitelbírálat, munkaerő-felvétel, bírói ítéletek, oktatási értékelések vagy rendészeti rendszerek használata során.
Új egyenlőtlenségek is létrejöhetnek: a világon hét-nyolcezer beszélt nyelv létezik, ezek közül az MI formálisan sok nyelven hozzáférhető, de nem minden nyelven ugyanolyan minőségben. Valójában egy-két tucat nagyobb nyelvhez van csak elegendő méretű adat, a kisebb nyelvek másodrendűek. Ez korlátozza az MI natív használatát, így csökkenti az elérhető hasznot, és hátrányba hozza azokat a közösségeket, amelyek ezeket a nyelveket használják. Már nemcsak digitális szakadék, hanem MI-szakadék is létezik.
Ha az MI valóban óriási termelékenységnövekedést hoz, kulcskérdés lesz, hogy kié lesz az ebből származó többlet. A többlet kerülhet a fogyasztóhoz alacsonyabb árak révén, a munkavállalóhoz magasabb bér révén, a vállalat tulajdonosaihoz magasabb profit révén, vagy az MI-szolgáltatóhoz. Az elmúlt évtizedekben domináns részvényesi kapitalizmus mechanizmusait ismerve valószínűbb, hogy a tulajdonosok és az MI-szolgáltatók jutnak a többlethez, ami növeli az egyenlőtlenségeket. A viták nem arról szólnak, hogy mennyivel emeljék a munkavállalók bérét vagy hogyan rövidítsék a munkahetet, hanem hogy hány feleslegessé vált embert lehet kirúgni.
A legizgalmasabb kérdés, hogy ki dönt a jövőről. Az MI mint általános célú technológia feletti döntés néhány nagy technológiai cég és pár kormányzat kezében koncentrálódik, ami szintén egyenlőtlenségi helyzet. Nemcsak a jövedelmi viszonyok és az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlen, hanem a jövő feletti döntési lehetőség is. Ha nagyságrendekkel nagyobb lesz az elosztható többlet, arról a társadalomnak kellene döntenie, nem pedig néhány MI-fejlesztő cégvezetőnek vagy politikai döntéshozónak.
A szocio-technikai rendszereknek nagy a tehetetlenségük. Amit ma infrastruktúraként, üzleti modellként, szabályozásként vagy intézményi gyakorlatként létrehozunk, azt néhány év múlva már nagyon nehéz lesz megváltoztatni. Ezért fontos most beszélni az egyenlőtlenségek és az MI kapcsolatáról, amikor eldől, hogyan épül be az MI a társadalomba. Nem az MI erősíti fel vagy gyengíti az egyenlőtlenségeket, hanem mi magunk tesszük azt.
